E számunk szerzőiről

 

Bach, Hans (1911–2002)

Osztrák társadalomtudós, agrárpolitikus, agrárszociológus. Walter Heinrich tanítványa. 1967-től a linzi Johannes Kepler Egyetem professzora, 1972 és 1974 között az egyetem rektora. „Bár alkalmanként – kamarai dolgozóként, az Agrárgazdasági Intézetben (Bécs) a Mezőgazdasági Minisztérium munkatársaként – közeli kapcsolatban állt a gyakorlati agrárpolitikával, mégis alapvetően inkább az agrárpolitikusok azon köréhez sorolható, akik tudományos módon elemzik illetve értékelik a gyakorlati agrárpolitika céljait, módszereit és eredményeit, egy szélesebb gazdasági, társadalmi és világnézeti összefüggésrendszerbe helyezve azokat.” (Ulrich Planck: Hans Bach. Zeitschrift für Ganzheitsforschung, 1991. 3. sz.) Univerzalisztikus agrárpolitikai koncepciójában hangsúlyozottan számol a mezőgazdaság társadalom- és kultúrpolitikai, nem utolsósorban ökológiai vonatkozásaival. Főbb művei: Bauer und Boden (1942), Entwicklung und Grundsätze der österreichischen Agrarpolitik (1964), Bäuerliche Landwirtschaft im Industriezeitalter. Ansatz zu einer ganzheitlichen Theorie der Agrarpolitik (1967), Landbau und Umwelt. Industrialisierung der Landwirtschaft oder intergrierter Landbau (1978), Um eine bäuerliche Landwirtschaft (1981).

Becher, Walter (1912–2005)

Német konzervatív politikus, Othmar Spann tanítványa, a szudétanémetség pártfogója. 1967 és 1980 között a Keresztényszocialista Unió (CSU) színeiben a német Bundestag tagja, a szociálliberális koalíció által folytatott Kelet-politika határozott ellenzője. Fontos művei: Der Blick aufs Ganze. Das Weltbild Othmar Spanns (1985), Zeitzeuge. Ein Lebensbericht (1990, önéletrajzi műve).

Blackhirst, Rodney (sz. 1960)

Ausztráliában a bendigói La Trobe University Filozófia és Vallástudományi Tanulmányok (Philosophy and Religious Studies) oktatójaként dolgozik. A platonikus és iszlám hagyományok vallási és metafizikai perspektíváit kutatja. Előadásai, írásai felölelik a reneszász művészet, a tradicionális kozmogóniák (különösen az archaikus görög), az iszlám és a Nyugat, a hermetika tárgyköreit. Rendszeresen publikál a Sacred Web. A Journal of Tradition & Modernity, a Vincit Omnia Veritas folyóiratokban. Az ausztráliai Eye of the Heart. Journal of Traditional Wisdomszerkesztőbizottságának tagja. Legutóbb megjelent műve: Primordial Alchemy & Traditional Religion (2008).

Coomaraswamy, Ananda Kentish (1877–1944)

A huszadik század egyik legkiválóbb művészet- és vallástörténésze, mindemellett a vallásos kultúrák, a vallásbölcselet, a metafizikai hagyomány legmélyebb alapjainak páratlan ismerője és a szó eredeti értelmében vett tudósa. Számos műve India, Srí Lanká és Indonézia művészetén keresztül mutatja be a művészet metafizikáját. Mindemellett intellektuálisan szinte beláthatatlan horizontokat felölelő tanulmányai egyedülállóan közvetítik a japán, tibeti vagy keresztény európai tradicionális művészetek és kultúrák által hordozott szakrális tudást is. Angliában, majd életének utolsó harminc évében Amerikában dolgozott a bostoni Szépművészeti Múzeumban, ahol a keleti művészet felügyelője volt. Az igazi civilizáció megértéséhez nélkülözhetetlen tanulmánykötetei: Traditional Art and Symbolism (1977, szerk. Roger Lipsey), What is Civilisation? (1989), Transformation of Nature in Art (1956). Magyar nyelven számos tanulmánya megjelent például a Tradíció évkönyvekben, az Arkhé és az Axis Polaris folyóiratokban, illetve több kötete is napilágott látott már: Hinduizmus és buddhizmus (Budapest, 1989, Európa), Keresztény és keleti művészetfilozófia (Budapest, 2000, Arcticus), Idő és örökkévalóság (Érpatak, 2004, Sophia Perennis). Legutóbb „Az íjászat szimbolikája” című írása a Tanulmányok a tradicionális íjászatról (Debrecen, 2009, Kvintesszencia) című kötetben jelent meg.

Hamvas Béla (1897–1968)

„A legnagyobbak közül való magyar író, művei mindazonáltal bármely szépírónknál koherensebb, markánsabb, univerzálisabb gondolkodóra vallanak. Munkásságában az ősi szellemi hagyományokkal kapcsolatos kötetek száma nagyobb a kifejezetten irodalmi műveknél. A Hagyomány ideája esszéi jó részét meghatározza. Bizonyos, hogy Karnevál című regényének zsenialitása ugyancsak nem valósulhatott volna meg életének e vezérelve nélkül” (H. R. Új Forrás, 2008. 10. sz.). Minőségileg és menyiségileg is hatalmas életművének kiemelkedő művei közül néhány: Scientia sacra. Az őskori emberiség szellemi hagyománya (1943–1944, a Hagyomány ideájának világviszonylatban egyik legjobb összefoglalása), Karnevál (1948–1951, regény), Patmosz I–III. (1958–1964, esszékötet), Tabula smaragdina (1947–1950, kommentár a Tabula smaragdina tizenhárom mondatához, egyben bevezetés az alkímiába), Mágia szútra (1950), Az ősök nagy csarnoka I–IV. (1943–1968, különböző szellemi hagyományok fordítás- és kommentárgyűjteménye). Életművének kiadása jelenleg a huszonegyedik kötetnél tart.

Heitger, Marian (sz. 1927)

Német neveléstudós, a Bécsi Egyetem tanára, a Klagenfurt-i Egyetem tudományos tanácsadó testületének elnöke, a Bécsi Katolikus Akadémia elnökhelyettese. Princípiumokra alapozódó tudományos pedagógiai koncepciója (prinzipienwissenschaftlichen Pädagogik) különösen nagy hangsúlyt fektet az ember önrendelkezésére (Selbstbestimmung). Főbb művei: Pädagogik ohne Bildung – Jugend ohne Perspektive? (1979), Beiträge zu einer Pädagogik des Dialogs (1983), Prinzipienwissenschaftliche Pädagogik (1987), Menschenrechte in der Erziehung – Erziehung zu Menschenrechten (1999), Systematische Pädagogik – wozu? (2003), Bildung als Selbstbestimmung (2004).

Horváth Róbert (sz. 1971)

Vallásfilozófus, fő kutatási területe a keleti metafizika, különös tekintettel az advaita védántára és a hindu tantrizmusra. A Tradíció évkönyv szerkesztője, az Északi Korona főszerkesztője. Szerteágazó eddigi tevékenységét Buji Ferenc foglalta össze a A magyar tradicionális iskola bibliográfiájában (Debrecen, 2008, Centrum Traditionis Metaphysicæ).

Koncz Zsuzsa (sz. 1975)

Pszichológus, az Életharmónia Alapítvány vezetője. Eddigi szakmai tevékenysége gyermekek és fiatalok lelki–szellemi kibontakozását segítő programok létrehozására, megvalósítására irányult. Jelenleg életvezetési, nevelési és pályaválasztási tanácsadással, életvezetési tréningek, táborok szervezésével és lebonyolításával, oktatással foglalkozik.

Kotogán Róbert (sz. 1977)

Pszichológus, az Életharmónia Alapítvány szakmai munkatársa. Oktatásfejlesztéssel, kutatási programok koordinálásával foglalkozik, továbbá humán és környezeti területen tanácsadói, csoportvezetői és módszerfejlesztő tevékenységet végez. Ezekre építve a társadalmi és környezeti harmónia gyakorlati megteremthetőségének lehetőségeit kutatja. 

Latour, Sophie (sz. 1944)

A Bordeaux-i Egyetem Germanisztikai Intézetének docense. Kutatóként mindenekelőtt Leopold Ziegler műveinek feldolgozásával foglalkozik. Egyik fő munkája a Franziskus – der ökumenisch-ökologische Revolutionär (1982), amelynek társszerzője Prof. Dr. Hans Mislin. A jelen kötetben szereplő tanulmány is ez utóbbi témakörhöz kapcsolódik.

Nasr, Seyyed Hossein (sz. 1933)

Napjaink egyik legkiválóbb muszlim vallástudósa, jelenleg a George Washington Egyetem iszlám tanszékének professzora, korábban pedig az iráni Királyi Filozófiai Akadémiát vezette Teheránban. A perennialista iskola egyik legnevesebb képviselője napjainkban. Számos, az iszlám művészetekkel, tudományokkal, a tradicionális spiritualitással kapcsolatos kötet és tanulmány szerzője (például: An Introduction to Islamic Cosmological Doctrines [1964], Islamic Studies. Essays on Law and Society, the Sciences, and Philosophy and Sufism [1967], Islamic Art and Spirituality [1987], Islam. Religion, History, and Civilization [2003]). Magyar fordításban több írása is megjelent a Tradíció évkönyvekben, illetve az Axis Polariscímű folyóiratban. Ember és környezetének kapcsolatával foglalkozó kötetei a világon egyedülálló módon – valóban szellemi, metafizikai perspektívákban – a környezeti, ökológiai válság legmélyebb gyökereit tárják fel (lásd például: The Encounter of Man and Nature. The Spiritual Crisis in Modern Man [1968] vagy Religion and the Order of Nature [1975]). További a tradicionális tudással és tudományokkal kapcsolatos kötetei: Knowledge and the Sacred (1981), The Need for a Sacred Science (1993).

Northbourne, Lord (1896–1982)

Született Walter Ernest Christopher James, az angliai Kentben lévő Northbourne negyedik bárója. Mezőgazdász, pedagógus, fordító és mind a mezőgazdaság, mind az összehasonlító vallástudomány területét kiválóan ismerő író. 1940-ben, Look to the Land című nagy hatású kötetében a világon elsőként bevezette a „biogazdálkodás” fogalmát, egy gazdaság mint „organikus egész” irányítására vonatkoztatva. Marco Pallis révén ismerte meg a tradicionális gondolkozók műveit, amelyek közül többet angol nyelvre fordított (például René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című munkáját, illetve Frithjof Schuon, Titus Burckhardt egy-egy művét). Rendszeresen publikált a Studies in Comparative Religion folyóiratban. További kötetei: Religion and the Modern World (1963), Looking Back on Progress (1970).

Oldmeadow, Kenneth Harry (sz. 1947)

Jelenleg Ausztráliában a bendigói La Trobe University-n a Filozófiai és Vallástudományi Tanulmányok (Philosophy and Religious Studies) koordinátora. Kutatási területei: a perennialista iskola (Guénon, Coomaraswamy, Schuon stb.), a modernitás kritikája, a keleti és nyugati tradíciók találkozási pontja, a vallások és a környezetvédelem kapcsolata, klasszikus hollywoodi filmek. Az utóbbi évtizedben kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott különböző folyóiratokban, mint például a Sacred Web (Vancouver), Sophia (Washington DC) és az Asian Philosophy (Nottingham, UK). Szerkesztője volt a The Betrayal of Tradition. Essays on the Spiritual Crisis of Modernity (2005) című kötetnek. Kötetei: Traditionalism. Religion in the light of the Perennial Philosophy (2000), Journeys East. Western Encounters with Eastern Religious Traditions (2004). Light from the East. Eastern Wisdom for the Modern West (2007), Abhishiktananda. A Christian Pilgrim in India (2008), Mediations. Essays on Religious Pluralism and the Perennial Philosophy (2008).

Romig, Friedrich (sz. 1926)

A Bécsi Közgazdasági Egyetem docense, az Aacheni Műszaki Főiskola és a Grazi Egyetem vendégdocense. Walter Heinrich tanítványa. Korábban az OMV, az osztrák olaj- és vegyipari társaság tervezési igazgatója. 1992 és 1994 között a Sankt Pölten-i egyházmegye európai képviselője illetve az Osztrák Püspöki Konferencia Európai Bizottságának tagja. Számos gazdasági és politikai témájú kötet szerzője. A Caspar vonSchrenck-Notzing által kiadott Lexikon des Konservatismus (1996) egyik fő munkatársa. Főbb művei: Wirtschaft der Mitte (1955), Theorie der wirtschaftlichen Zusammenarbeit (1966), Die ideologische Elemente in der neoklassischenTheorie (1971), Um das Reich Gottes? Vier Traktate über den Konservativismus (2 kötet) (1993), Die Rechte der Nation (2002).

Sermonti, Rutilio (sz. 1921)

Író, esszéista, ügyvéd. A politikatudomány, a történettudomány, a szociológia, az ökológia és az őslénytan kiváló művelője. Szűkebb és tágabb értelemben az ökológiával kapcsolatos művei: Il prezzo della salvezza (1983), Noi e loro. Storie di uomini e animali (1985), Rapporto sull’evoluzionismo (1985). Az ember, a környezete és önmaga (L’uomo, l’ambiente e se stesso, 1992) című könyvében – amelyet bízvást ajánlhatnánk kötelező olvasmányként korunk bármely középiskolájának vagy egyetemének – az egyetemes értékek feltárását és megőrzésük fontosságát előtérbe helyezve foglalkozik az ökológia tárgykörével. Könyvein kívül számos cikk, esszé és különlenyomat szerzője. A Gruppi Ricerca Ecologica és a Fare Verde szervezetek elnöke.

Simonyi Gyula (sz. 1953)

Matematikus, közgazdász, hitoktató, informatikus, ökológus, a BOCS Alapítvány elnöke. „1975 óta az evangéliumi erőszakmentesség, a jövő generációk, szegények és elnyomottak iránti felelősség alapján elsősorban az ökológia filozófiai, etikai, nevelési, szociális oldalaival foglalkozik, nem-anyagi gazdagságra, nem-fogyasztói boldogságra törekszik tanítani.” (Környezetvédelmi Lexikon) 1977 óta szervezi indiai dzsungeliskolákban törzsi és kaszton kívüli szegény lányok oktatásának magyarországi támogatását. A békemozgalmi, környezetvédelmi, emberi jogi, szociális, nemzetközi fejlesztési erőfeszítések közös alapvető kérdésében, a túlnépesedés és családtervezési kompetencia tabutémáiban tart képzéseket. Publikációit és munkáját az 1995 óta működő http://bocs.eu weboldalon lehet megismerni.

Spann, Othmar (1878–1950)

Osztrák közgazdász, szociológus, filozófus. 1909-től a Brünni Műszaki Főiskola, majd 1919-től 1938-ig a Bécsi Egyetem professzora. Hatalmas rendszeralkotó gondolkozó, akinek művei a szellemtudományok csaknem teljes spektrumát felölelik és egységes összefüggő egészet képeznek. Az univerzalizmus, az Egész(Ganzheit)tanának huszadik századi megalapozója. A német romantika – különösen Adam Müller – társadalomtudományi műveinek újrafelfedezője, a húsz kötetes Herdflammesorozat és a Ständisches Leben. Blätter für organische Gesellschafts- und Wirtschaftslehre című társadalmi–gazdasági folyóirat szerkesztője. Tevékenysége folytán nemcsak szűkebb hazájában, hanem azon túl is széles körben ismerték illetve elismerték. Magyarországon is számos követője akadt. Életének utolsó évtizedét politikai száműzetésben töltötte. Legfontosabb művei: Gesellschaftslehre (1914), Fundament der Volkswirtschaftslehre (1917), Der wahre Staat (1921), Kategorienlehre (1924), Der Schöpfungsgang des Geistes (1927), Erkenne Dich Selbst (1938).

Az univerzalista iskola rövid bemutatása (Berkó Dániel)

Mai ismeretlensége okán érdemes egy rövid kitekintést tenni és néhány szóban összefoglalni a német szellemiség transzcendens irányultságú gondolkozói hagyományát képviselő iskolát. A bécsi univerzalista iskola Othmar Spann (1878–1950) tevékenysége nyomán született az első világháború utáni években. Az iskola tagjainak alapvető célkitűzése, hogy az individualizmussal és a modern tudomány „kauzális–mechanisztikus” szemléletmódjával szemben az igazi európai tradíció (Platón, Arisztotelész, Plótinosz, Aquinói Szent Tamás) illetve a német idealizmus és romantika (Fichte, Schelling, Hegel, Baader, Novalis) szellemi öröksége alapján újra felélesszék az univerzalizmus gondolatkörét, feltárva az ember és a természet világának egészleges (ganzheitlich) arculatát. Spann tanítványai közül – a teljesség igénye nélkül – kiemelhetők Wilhelm Andreae (1888–1962), Hans (Karl Anton) Riehl (1891–1965), Jakob (Mathias) Baxa (1895–1979) és Walter (Adolf Franz) Heinrich (1902–1984).

A két világháború közötti Magyarországon az univerzalizmus hatása elsősorban az elméleti közgazdászok körében érvényesült. Heller Farkas (1877–1955) – a korszak egyik vezéregyénisége – valamint Karg Norbert és Takaróné Gáll Beatrix (1894–1980) is elmélyülten foglalkoztak Spann közgazdasági eszméivel. Az iskola legjelentősebb hazai képviselője Surányi-Unger Tivadar (1898–1973), aki tantörténeti kutatásai révén kapcsolódott az iskolához, s akinek normatív jellegű gazdaságpolitikai koncepciója lényegében univerzalisztikus alapokon állt. Ugyanakkor Erődi-Harrach Béla (1882–1956), Dékány István (1886–1965) és Guóthfalvy Dorner Zoltán (1897–1980) műveiben is találhatók az univerzalizmussal rokon gondolatok. Továbbá ki kell emelnünk Kisléghi Nagy Dénest (1884-1985), akinek kiváló monográfiája csaknem teljes körű áttekintést nyújt e tanrendszerről.

A második világháborút követően az iskola Walter Heinrich vezetésével – egyszersmind Leopold Ziegler (1881–1958) szellemi örökségét is ápolva (Heinrich Ziegler egyik „fogadott fia” volt) – folytatta tevékenységét. 1957-ben megalakult a Gesellschaft für Ganzheitsforschung (Az Egészkutatás Társasága), amelynek elsőleges feladata – technicizált korunk szellemi impotenciájával szemben – „a mai társadalom feladatainak átszellemítése és egészleges szinopszisa”, mégpedig olyan örökérvényű felismerések alapján, amelyek „évezredeken keresztül az emberiség elidegeníthetetlen szellemi tulajdonát képezték” (Zeitschrift für Ganzheitsforschung, I. évf. 1957. 7. sz. 10. o.). Az univerzalista iskola kiemelt figyelmet szentel „a személyiség problémájának”. „A technika, a termelékenység és az életszínvonal növelése lett a modern haladás credoja. Kultúránk egésze csaknem kizárólag a természet racionális leigázására irányul, ennek eredményeképpen a gépezetek uralmát, a kollektivista tendenciák előretörését illetve a személyiség elértéktelenítését szolgálja. Némileg leegyszerűsítő formulával talán azt mondhatnók, hogy az egészkutatás tulajdonképpen az ember, a személyiség mibenlétének újrafelfedezésével foglalkozik. »Personare« annyi, mint áthangzani, megszólítani; a személyiség annyi, mint egy helyesen tagolt emberi társadalomban, az emberi természet mélységéből fakadó és a voltaképpeni emberi lét valódi rendeltetésére való »megszólítás«.” (Uo. 13–14. o.).

Folyóiratuk, a Zeitschrift für Ganzheitsforschung – mely 2006-ban szervezeti illetve pénzügyi okok miatt megszűnt – ennek megfelelően rendkívül szerteágazó tematikával bír, amely az emberi tudás szinte valamennyi aspektusát felöleli: közgazdaságtan (gazdasági integráció, fejlesztéspolitika, konjunktúraelmélet, lakáspolitika, vállalatgazdaságtan stb.), technológia, pszichológia, antropológia, ökológia, társadalom- és történelembölcselet, művészettörténet és művészetfilozófia, zeneelmélet, természet- és vallásfilozófia, ontológia és metafizika.

A társaság jelenlegi elnöke J. Hanns Pichler, a Bécsi Közgazdasági Egyetem (Wirtschaftsuniversität Wien) emeritus professzora, a Harvard Egyetem vendégprofesszora, a nemzetközi fejlesztéspolitika, a nemzetközi pénzügyek elismert szakér­tője, az Osztrák Kis- és Középvállalkozások Kutató Intézet (KMU Forschung Austria) elnöke, egyúttal a magyarországi Szent György Lovagrend tagja. Eddigi pályája során számos tanácsadói tisztséget töltött be olyan nemzetközi szervezeteknél, mint a World Bank, az UNIOD, a China Scholarship Council vagy az International Council for Small Businesses. Szerkesztője és kiadója az Othmar Spann oder die Welt als Ganzes (1988) című kötetnek.

 

Megrendelés: eletharmonia@gmail.com; 70/314-84-11;

Levelezési cím: 6701, Szeged, Pf. 913.